Читать книгу Hazakísért a Hold. Ősz онлайн

4 страница из 5

A nagyszülők fellélegeztek, amikor végre késő este az asszony tovább ment. Valahányszor kilépett az ajtón, az olyan volt, mintha magával vitte volna az egész világot. Hogy a hátán e, vagy maga előtt hengerítve, azt a kisfiú már nem tudja, de arra nagyon élénken emlékezik, hogy mennyire sajnálta azt a szegény asszonyt. Mondta is, «milyen nehéz lehet ennek a néninek, ennyi mindent észben tartania».

Nagymama személyes tárgyai mind meg voltak jelölve. Mindegyiken ott volt a családjuk monogramja. Még a fakanálon is. Remekműveket készített velük a konyhában. Stradivari bánt ilyen jól a szerszámaival, a legjobb nevet kivívva magának a szakmában. Nagymama szívesen játszott a fakanállal azután is, hogy a cselédség már csak látogatóba járt be hozzájuk. Ilyenkor szokása volt hellyel kínálni a vendégeit és valami finomsággal megvendégelni őket. Ínycsiklandozó étel csodákat hozott létre, amelyek fogyasztása visszaröpítette az embert a békebeli világba.

A nagymama emlékkönyvén keresztül érzékelhető az a bizakodó nyugalom, amely azokat jellemezte, akik már a Nagy Háború előtt is éltek. Szerencsére sikerült egy tejes csuporban elrejtenie dédnagyapa feljegyzéseivel együtt a könyvecskét, mielőtt a beszpeka beállított az udvarukra és elvitték a berendezést egy vörösre festett szekérrel az ideiglenes községházára. Amelyik darabra rá mutatott a lenin sapkás férfi, azokat a bútorokat elszállították. A családtagok ökölbe szorított kézzel, némán álltak és nézték, a fegyveres katonák jelenlétében, akik mögéjük sorakoztak, hogyan fosztják meg őket a múltjuktól.