„Hazánk története az elmúlt évszázadban sokszor kapcsolódott össze az eleve vereségre ítélt és ítélendő ügyek képtelenségeivel. „Oly korban” éltünk, amikor az emberi aljasság, az önkény és az irgalmatlanság magasztosult fel, már a hallgatáshoz is bátorság kellett. Két vesztes világháború, a vészkorszak mélységeinek végtelen sötétsége, és az ezt követő évtizedek küszködései jellemezték mindennapjainkat. Ez a mi örökségünk itt, Európa kapujában. A könyv szerzője, Ujhelyi Sándor egy sokgyerekes, bátor és tevékeny lelkészcsaládba született. Szülei egy szigorú erkölcsi normákat követő különös vallási irányzathoz tartoztak a Lutheránus egyház keretében. A felnövekvő lélek számára azonban a veszedelem gyakran nem a sokszorosan zárt falakon túlról leselkedett, hanem belülről emésztette az alkotásra, örömre vágyó lelket. Meg kellett találnia a szabadabb és járhatóbb saját utat. De mindenképpen öröksége, a szolidaritás fontossága, az értékek megőrzése és továbbadása a sokféle zűrzavar ellenére is. Ujhelyi Sándor tehát jó iskolát kapott, és amikor mérnökként mégis inkább a közösségteremtés és a vendégfogadás lehetőségei felé fordult, akkor találta meg igazán önmagát. Megértette, hogy valamennyien az Örökkévaló asztala, az atyai ház meghittsége felé törekszünk, ahol egymás testvérei és nem bírái vagyunk. Micsoda kiváltság – a zsoltáros szavaival – megvallani, hogy „asztalt terítesz nékem ellenségeim előtt”. Ezért is lett szerzőnk a 2015-ös menekültügy egyik meghatározó arcává, amikor a Migration Aid csoport megalakításával a menekültek emberséges fogadását és ellátását szervezte és szolgálta. Politizálni annyit tesz, mint a város jólétén fáradozni, éspedig elsősorban nem a múlt emlékeit ápolva, hanem a mában teremtve meg az elvárható ökumené, az együttlakozás működő szeretetének feltételeit.

Ajánló egy ateista tollából